A tirpák elnevezés eredete
A magyarországi szlovákokon belül külön nem elismert, de megkülönböztett csoport a tirpákok (szlovákul Tirpák, többes szám Tirpáci). Ők a XVIII. század közepétől kezdve települtek át az akkori Magyarország határain belül Nyíregyháza környékére.
A népcsoport rövid története
Simkó Gyula megfogalmazásában „Békés megyéből Nyíregyházára telepített tótajkú népet, amellyel a Felvidékről és külföldről jövő szintén tótajkú telepesek egybeolvadtak közös néven tirpákoknak nevezik”. A nyíregyházi tirpák értelmiség azonban elhatárolja magát mind a magyaroktól, mind a többi szlovák eredetű népcsoporttól.
A Rákóczi-szabadságharcot követően Nyíregyháza városának népessége megcsappant, így a város akkori birtokosa, Gróf Károlyi Ferenc 1753. május 16-án a szlovák letelepedőket hívott a földterületeire. A letelepedést megpecsételő okiratban szereplő kedvezmények:
– Szabad vallásgyakorlás biztosítása minden letelepült családnak.
– A házak felépítéséhez szükséges faanyag biztosítása.
– A letelepedést követően háromévnyi adómentesség.
– Belső autonómia
A kedvező feltételek következtében összesen 331 szlovák család telepedett le a kijelölt területeken. Családok száma Származási hely: 214 Békéscsaba, Gyula, Mezőberény, Orosháza, Tótkomlós, Szarvas 117 Borsod, Gömör, Hont, Nógrád, Zólyom vármegye Az egymás mellé kiszabott földeken a telepesek bokortanyákat építettek ki, melyet egy bizonyos Petrikovics János segített megszervezni. Ekkor keletkezett a Nyíregyházát körülölelő tanyavilág:
Salamonbokor, Antalbokor, Benkőbokor, Vajdabokor, Tamásbokor, Verbőczibokor, Sulyánbokor, Kazárbokor, Rókabokor, Mandabokor
A lakóházak, a gazdasági egységek és a földek alkotta bokortanyákon tavasztól őszig laktak, s a nagy hidegek után költöztek csak át városi szállásaikba. A szlovák betelepítések után Nyíregyháza népessége ismét gyarapodni kezdett, mellyel párhuzamosan gazdasága is egyre fejlődött, mire II. József császár az 1786. november 23-án négy vásár megtartására jogosította fel a várost, és mezővárosi rangot adományozott neki. Az ebből származó profiton 1824-ben a tirpákok örökváltsággal mentesítették magukat a földesúri terhek alól. 1754-re a város 80-85%-a szlovák anyanyelvű volt, s így szlovák városként hivatkoztak Nyíregyházára. Ez a százalékos arány az évek folyamán azonban egyre csökkent.
– 80-85% 1754.
– 66,3% 1850.
– 15,5% 1890.
Végül a második világháborút követően a Beneš-dekrétumok alapján 4506, magát szlováknak valló tirpák önkéntesen települt át Nyíregyháza környékéről főleg a Lévai járásba, a következő falvakba: Hontfüzesgyarmat, Peszektenyere, Kálna, Garamlök, Kisóvár, Alsószecse, Felsőszecse és Garamszentgyörgy, felvidéki palócokért cserébe.
Letelepedés
„ ….Meg kell írni ezt a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az Urat az újjáteremtett nép.” (Zsolt.102,19) „Emlékezz vissza az útra, amelyen vezetett Istened, az ÚR…” (5Móz.8,2) és az „Áldjad, lelkem az Urat és ne feledd el, mennyi jót tett veled” (Zsolt.103,2) igék nemcsak 1-1 ember számára szóló figyelmeztetések, hanem érvényesek közösségekre vonatkozóan is.
További információk
Őseink történetének mélyebb, részletesebb áttekintésének érdekében kérjük kattintson az alábbi linkre: RÉSZLETES LEÍRÁS